Bónusz ; May és Cam ( Igaz történet alapján)

Ez a történet egy kis kitérő, független a cselekménytől. Barátnőmnek, Fanninak. Legyél boldog, és sok erőt a holnapi nagy naphoz, Fanny! J

A ház előtt ültem, és bámultam az erdőt. Szomorú voltam. Szomorú, mert látnom kellett, ahogy May és Cam állandóan veszekednek.

Ennek nem így kellene lennie. May néhány nappal ezelőtt elmondta, hogy szerelmes Cam-be. Annyi a gond csupán, hogy nem tudunk semmit Cam érzéseiről.

Szeretnék segíteni May-nek, de nem tudok. Nekik kell egymás között megbeszélni ezt a dolgot.

A rét felől veszekedés hallatszott, és én úgy gondoltam, hogy jó lenne utána nézni a baj forrásának.

-         Te vad barom! Hát minek kellett idejönnöd? – ordított rá May-re Cam.

May szó nélkül, zokogva sarkon fordult, és elrohant. Nem értettem, hogy miről is van szó, de azt tudtam, hogy meg kell vigasztalnom May-t.

Keresztülszaladtam a tisztáson, a nyomomban ott loholt Chris és Alicia is. May befutott az erdőbe, majd egy fa mellett leült, és tovább sírt.

         - May, ne sírj! Nem ér annyit az a rohadt srác! Baromarcú seggfej! – mondta Chris miközben letelepedett May mellé.

         - Mi történt? – kérdeztem, és úgy éreztem, hogy valamiről lemaradtam.

         - Semmi! Véletlen megütött Cam, mert játék közben megpróbáltam elszedni tőle a labdát, és aztán beszólt nekem. Egyszerűen nem érti meg, hogy szeretem!

         Tudtam, hogy tennem kell valamit. Nem hagyhatom, hogy így menjen tovább a végtelenségig. Nincs kedvem az örökkévalóságon keresztül hallgatni ezt. Jó lenne, ha ők ketten összejönnének, de tehetetlennek éreztem magam.

Chris és Alicia ott maradtak May-t vigasztalni, én pedig visszamentem a rétre, megkeresni Cam-et.

Időközben May is előkerült.

Lotti és Pete, mint a friss szerelmesek ölelgették egymást, és ahogy May elhaladt mellettük beszólt nekik:

-         Azaz, ölelgessed! – mondta dühösen, és rohant is tovább a ház felé.

Pete furcsa képet vágott, mert ő is lemaradt, és nem értette, hogy miért van May-nek ilyen beszólogatós kedve. Elmagyaráztam neki, amit én tudtam.

-         Hát ezen a problémán csak az segítene, hogyha ők ketten megbeszélnék. Cam-nek tudnia kell, hogy hogyan is érez May. – mondta Pete.

Nagy nehezen Cam-et is megtaláltam. Pete, Lotti és Adam odajöttek meghallgatni, hogy mit mondok neki.

         - Figyelj, Cam tudnod kell, hogy mi a helyzet! May lehet, hogy első ránézésre kemény csajnak tűnik, de én tudom, hogy valójában némely dolgokban elég érzékeny. Törődnöd kellene az érzelmeivel, nem kellene folyton megbántanod. Nem akarok pletykás lenni, ezért nem mondom meg, hogy mi van az egész mögött. – jelentettem ki.

         - Beléd van esve May – szólt oda vigyorogva Cam-nek Adam.

         - Igen, tulajdonképpen erről van szó. – sóhajtottam -  Ezért különösen tekintette kellene lenned rá.

         - Én tudom, hogy mi a helyzet! És hidd el Lucy, hogy én nem komolyan gondoltam, és nem akartam megbántani May-t! Meg is próbáltam bocsánatot kérni, de ő hallani sem akart, és végig se hagyta mondani. – hadarta kétségbeesetten Cam. – Neked mi erről a dologról a véleményed, Lucy?

         - Hát én…öö..én kívülálló vagyok – mondtam.

         - Nem, te nagyon is érintett vagy ebben az ügyben! És én kíváncsi vagyok a véleményedre. – mondta.

         - Hát jó. Szerintem igaza van Adamnak. Az most nem segít, hogy ezt nekem elmondtad. Ezt meg kellene May-el beszélned. De komolyan, és ne elhülyéskedve, ahogy máskor szoktad.

        

Erre nem tudott mit felelni Cam, én pedig hagytam, hogy hagy rágódjon ezen egy kicsit egyedül.

Addig is megkerestem May-t, és elmondtam neki, hogy miről beszéltünk Cam-el. Bátorítottan, hogy legyen ereje megkeresni és tárgyalni vele.

         - Rendben van. Megyek és beszélek vele. Kérlek szurkolj nekem, Lucy! – kérlelt May.

         - Azt fogom tenni. – mosolyogtam rá.

A következő fél óra borzalmas volt. Fel-alá járkáltam a szobámban, és ígéretemet betartva szurkoltam.

Ahogy közeledő lépteket hallottam, egyből rohantam lefelé, tudni akartam, hogy mi történt.

May és Cam  kézenfogva, sugárzóan boldog arccal léptek be a házba.

         - Most már minden rendben mosolygott rám May.

         - Így igaz. – mondta Cam és megcsókolta May-t

Végtelenül boldog voltam, hogy végre minden rendeződött, és hogy eggyel több szerelmespárral élek együtt a házban.